2600 Vác, Munkácsy Mihály utca 47.

Bejelentkezés: 06/30-644-2438

A BŐR- ÉS KÖRÖMGOMBÁSODÁS

Hogyan néz ki a gombával fertőzött köröm?

A gombával fertőzött körmön leggyakrabban sárgás, homályos (esetenként fehéres vagy zöldes-barna) elszíneződés jelenik meg. A köröm szabad éle, ritkábban az oldala megvastagodik, az elszíneződés lassan az egész körömre ráterjed, formája eltorzul, fénytelenné válik. Alatta elpusztult körömdarabok gyűlnek össze, és végül leválhat a körömágyról. Kezdetben a köröm csak ritkán fáj, de a későbbiek során, amikor megvastagodik, a körömre gyakorolt nyomás fájdalmat okozhat. Egy körömből kiindulva a fertőzés átterjedhet a kéz vagy a láb többi körmére is.

A körömgombásodás gyakorisága

A láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége sokkal gyakoribb, mint a kézkörmök ilyen betegsége. Kialakulása külső tényezőktől (éghajlati viszonyoktól, életmódbeli, ruházkodási szokásoktól, élet- és munkakörülményektől) és belső faktoroktól (alapbetegségtől, nemtől, életkortól) függ. Ennek megfelelően a fertőzések gyakorisága még Európában is változatos képet mutat, 1,7-13 százalék közötti aránnyal. Egyes betegségekhez - pl. cukorbetegséghez - társulva a 20-30 százalékot is elérheti. A fertőzés idősebb korban sokkal gyakoribb. A bőrgyógyászok által igazolt esetek 40 százalékában a láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége együttesen található meg. Amellett, hogy esztétikailag és pszichikailag zavarja a betegeket, gyakran az életminőségüket is hátrányosan befolyásolja. Járási, lábbeli-viselési problémákhoz, orbánc és más betegségek kialakulásához vezethet, főként, ha a kor előrehaladtával a hajlamosító tényezők halmozottan fordulnak elő.

A lábgombásodás okozói

A kórokozók legnagyobbrészt az emberi bőr és köröm szaruanyagát emészteni képes ún. bőrgombák (dermatophytonok), melyek jelentős része kifejezetten az emberi szervezethez és környezetéhez adaptálódott, másrészt olyan sarjadzó- és penészgombák is megtámadhatják a bőrt és a körmöt, melyek mindennapos lakói az emberi bőrnek, és számukra megfelelő körülmények között képesek betegséget okozni. A bőr- és körömgombásodás kialakulása elsősorban civilizációs okokra vezethető vissza, a betegség fertőzés útján terjed! A zárt, nehezen szelőző lábbelik és nylon ruhadarabok egész napos viselése, bizonyos betegségek (rossz vérkeringés, cukorbetegség, az immunrendszer meggyöngülése) antibiotikumok szedése, műköröm viselés mind-mind hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához.

A gombák spórákkal szaporodnak, így a betegek közvetlenül veszélyeztetik saját környezetüket, családjukat. A párás, meleg környezet kiváló táptalaj a gombák szaporodásának. A bőrön és körmön kialakuló apró sérülések, a bőrszárazság, a túlzott tisztálkodás az egészséges szervezet természetes védekezőképességét csökkenti, így ezek a felületek behatolási pontot jelentenek a gomba spórák számára. A tünetek bárkinél jelentkezhetnek, a betegség kialakulása nem a társadalmi státusztól, az anyagi helyzettől vagy a higiénés körülményektől függ.

Figyelmeztető jelek

Ha a talpunkon száraz hámlás alakul ki, vagy - főként nyári időszakban - apró, savós, égő, viszkető hólyagocskák jelennek meg, felmerül a fertőzés gyanúja. A talpi rész oldalán, lábfejre húzódva, az ún. mokasszin vonalban létrejövő hámló, viszonylag éles hatású, viszkető, enyhén gyulladt folyamat is gombás fertőzésre utal. A lábujjak között kialakuló hámlás, berepedezés deformáltsága, mely lassan, fokozatosan, vagy sérülést követően jön létre, leginkább gombás eredetű. A körömgombásodás klinikai képe meglehetősen változatos, így a téves diagnózis esélye nagy, a kezelés pedig költséges, ezért a „figyelmeztető jeleket" feltétlenül orvosnak kell azonosítania.

Milyen lehetőségek vannak a körömgombásodás kezelésére?

A körömgomba kezelésére külsőleg alkalmazandó ecsetelők, lakkok, kenőcsök, valamint szájon át bevehető kapszulák, tabletták állnak a rendelkezésre. Míg a külső ecsetelők alkalmazása kényelmetlen, sokszor nem is elégséges, addig ma már több hatékony, szájon át alkalmazható készítmény is kapható. A külső ecsetelőkkel ellentétben ezek a gyógyszerek belülről kifelé hatnak, felhalmozódnak a beteg körömben, és ott elpusztítják a gombákat. Legtöbbjüket naponta kell szedni, de létezik olyan is, amelyből csupán hetente egyetlen kapszulát kell bevenni a gombás körömrész lenövéséig, ami rendkívül kényelmessé teszi az alkalmazását.

Bőrgomba- körömgomba tünetei

 Kialakulása külső tényezőktől (éghajlati viszonyoktól, életmódbeli, ruházkodási szokásoktól, élet- és munkakörülményektől) és belső faktoroktól (alapbetegségtől, nemtől, életkortól) is függ. Ennek megfelelően a fertőzések gyakorisága még Európában is változatos képet mutat 1,7-13 százalék közötti aránnyal. Egyes betegségekhez - pl. cukorbetegséghez - társulva az érintettek száma a lakosság 20-30 százalékát is elérheti, idősebb korban a betegség sokkal gyakoribb.

 A gombával fertőzött körmön leggyakrabban sárgás, homályos elszíneződés jelenik meg. A köröm szabad éle, ritkábban az oldala megvastagodik, az elszíneződés lassan az egész körömre ráterjed, annak formája eltorzul, fénytelenné válik. Alatta elpusztult körömdarabok gyűlnek össze, és végül leválhat a körömágyról.
Kezdetben a köröm csak ritkán fáj, de a későbbiek során, amikor megvastagodik, már egy kis nyomás is fájdalmat okozhat. Egy körömből kiindulva a fertőzés átterjedhet a kéz vagy a láb többi körmére is. Ezért van az, hogy a bőrgyógyászok által igazolt esetek 40 százalékában a láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége együttesen található meg.

Amellett, hogy a betegség esztétikailag és pszichikailag zavarja a betegeket, gyakran az életminőségüket is hátrányosan befolyásolja. Zavarja a járást, a zárt cipőt a páciens elviselhetetlennek érzi, ráadásul a kór más betegségek kialakulásához is vezethet, főként akkor, ha a kor előre haladtával a hajlamosító tényezők halmozottan fordulnak elő.

A kórokozók legnagyobbrészt az emberi bőr és köröm szaruanyagát emésztő, ún. bőrgombák (dermatophytonok), amelyek jelentős része kifejezetten az emberi szervezethez és környezetéhez adaptálódott. Másrészt olyan sarjadzó- és penészgombák is megtámadhatják a bőrt és a körmöt, amelyek mindennapos lakói az emberi bőrnek, és csak a számukra megfelelő körülmények között képesek betegséget okozni. Ha a talpunkon - főként nyári időszakban - száraz hámlás alakul ki vagy apró, savós, égő, viszkető hólyagocskák jelennek meg, azonnal felmerül a fertőzés gyanúja. Ugyancsak gombás fertőzésre utal a talpi rész oldalán, az ún. mokaszinvonalban létrejövő hámló, viszonylag éles határú, viszkető, enyhén gyulladt folyamat is. Hasonlóképpen intő jel a lábujjak között kialakuló hámlás, berepedezés, a lábkörmök, gyakran a nagylábujj körmének deformáltsága, amely lassan, fokozatosan vagy sérülést követően jön létre.

Mivel a körömgombásodás klinikai képe meglehetősen változatos, így a téves diagnózis esélye nagy, a kezelés pedig költséges, ezért a "figyelmeztető jeleket" feltétlenül orvosnak kell azonosítania. A lábgombásodás megelőzhető, de ha már kialakult a fertőzés, akkor gyógyszeres kezeléssel és a fertőzőforrás megszüntetésével, kiiktatásával az újrafertőződés megakadályozható.


A nyilvános fürdők, uszodák vize, a zuhanyzók és öltözők padlózata nagy mennyiségben tartalmaz fertőző gombaelemeket, amelyek más betegek lábáról kerülnek a környezetbe, ezért ilyen helyen viseljünk papucsot. A megelőzés legfontosabb része a mindennapos alapos lábmosás után a lábfej, a talp és a lábujjközök szárazra törlése, hintőporozása. A lábizzadás megakadályozása rontja a gombák életkörülményeit, ezért az arra hajlamosaknak, illetve nyári melegben érdemes ecsetelőket, spray-ket alkalmazni. Különösen fontos ez a gyakori uszodalátogatóknál, rendszeres sportot, komoly fizikai erőkifejtést végzőknél. A saját törölköző és a papucs használata természetes higiénés követelmény.


A bőr- és körömgombásodás gyanúja esetén minél hamarabb orvoshoz kell fordulni. Ennek legfontosabb oka, hogy más bőr- és körömelváltozások is hasonló tünetekkel járhatnak, az önkezelés tehát fölösleges, sőt egyenesen káros lehet. A gombás fertőzés laboratóriumi vizsgálata nemcsak a fertőzés tényét, hanem a kórokozót is kimutatja, ezáltal a célzott, s így hatékonyabb kezelés könnyebben megoldható.

 

A bőr gombás megbetegedései előfordulásukat tekintve az egyik leggyakoribb betegségnek számítanak az egész világon, sőt a különböző felmérések erősen növekvő tendenciát mutatnak.
Paradox módon napjaink „egészség-kultusza" sem kedvez a betegség visszaszorítására tett törekvéseknek. A higiénés szokások megváltozása, pl. az eltúlzott kozmetikum-használat, gyakori fürdések gyengítik a bőr természetes védekező rendszerét. Mind a kiszáradt, mind a nedves bőr kiváló táptalaj a fertőző gombák elszaporodásának. Az uszodák, szaunák, tornatermek közös zuhanyozóinak látogatottsága egyre nő, az ezeket használók között a bőrbetegség, gombásodás gyorsan terjed korra és nemre való tekintet nélkül.


Civilizációs népbetegségéről van tehát szó, egyes felmérések szerint a magyar lakosság kb. 54%-a átesett már valamilyen gombás fertőzésen, nagyon sokan tartósan, vagy visszatérően szenvednek tőle. Ezek a betegségek maguktól nem gyógyulnak, kezelés nélkül általában egyre több szervet érintve terjednek. A tartósan fennálló fertőző gombásodás a szervezetben súlyos szövődményeket okozhat, pl. a test különböző területein ekcémát, súlyosabb esetben orbáncot, különféle gennyes sebeket, érgyulladást.


A láb- és kézkörmök gombásodása a leggyakoribb bőrgyógyászati panasz. Az összes körömbetegség 50%-a gombás eredetű. A fertőzések 80-90%-a a lábkörmöket, 10-20%-a a kézkörmöket érinti. Ennek oka egyrészt a lakosság elöregedése (60 éves kor fölött a körömgomba előfordulása 30% feletti), az előrehaladó korral szaporodó hajlamosító tényezők (cukorbetegség, keringési zavarok, az immunrendszert gyengítő betegségek és kezelések) megjelenése, másrészt kulturális szokásaink megváltozása (terjedő fitness és wellness-kultúra, gyakori uszoda és szauna használat).


A körömgombát fonalas, penész vagy sarjadzó gombák okozzák és rendszerint ezek, a lábujjak között (esetleg évek óta) megtelepedett kórokozók betegítik meg a körömlemezt is. Először egy-két körmön jelentkezik a betegség, majd a szabad szél felöl a többi köröm is befertőződik. A gombás köröm legtöbbször fájdalmatlan, vagy enyhe tünetekkel mutatkozik, a betegek többsége esztétikai problémaként kezeli és nem fordul időben orvoshoz. Amikor a fertőzés több körömre kiterjed, esetleg újra ráterjed az ép bőrfelületre, már fokozottan jelen van a szövődmények lehetősége. A gombás körmű beteg az egész környezete számára komoly veszélyforrás (közös törölközők, ágyneműk, padlószőnyegek, körömvágó ollók használatával), emiatt fontos a kezelés időben való elkezdése.


A gombás köröm fénytelen, megvastagodik, letöredezik, alatta sárgás, morzsalékos szarumassza halmozódik fel. A kiterjedt fertőzés sok betegnél jelentősen rontja az élet minőségét: nehéz járás, kellemetlen érzés, fájdalom, cipővásárlási nehézségek és szégyenérzet léphet fel a körmök kinézete miatt. A lábkörmök gombás fertőzése másodlagos bakteriális fertőzésekre is hajlamosít, a köröm torzulása pedig a körömágyat károsíthatja. A torz köröm negatívan befolyásolja a szabadidős, vagy versenysport tevékenységet is. Idős betegek más, meglévő betegségeire is kedvezőtlenül hat a fertőzés, a fájdalmas, rossz állapotú körmök gátolhatják a mozgást, ezáltal a perifériás keringés is romlik, utat nyitva a még komolyabb egészségi problémáknak, szövődményeknek.


Az elhanyagolt, súlyos eseteknél a megfelelő terápia kiválasztásához gombatenyésztésre, kórokozók kimutatására van szükség. A bőrgyógyász a külsőleg alkalmazott szerek mellett szájon át szedhető, gombaellenes gyógyszerek alkalmazását rendeli el. Ilyen esetekben már nem várható gyors gyógyulás, 3-12 hónapos kezelés is szükségessé válhat.


Ezeknek a gyógyszereknek hosszú ideig tartó, kúraszerű alkalmazása sajnos nem kevés mellékhatással is járhat (pl. emésztési zavar, allergiás tünetek megjelenése, súlyosabb esetben májkárosodás), valamint az idős korosztály által szedett sok egyéb gyógyszerrel létrejövő veszélyes kölcsönhatásokat is figyelembe kell venni. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a tablettáknak igen borsos az ára, a teljes kúra igen költséges volta miatt sokszor éppen a betegek legveszélyeztetettebb rétegének nem érhető el.


A körömgombásodás leggyakoribb - a szabad körömszél felöl a körömágy felé terjedő - formájának helyi kezelése ma már egy korszerű, a mai ismereteink szerint valamennyi gombafajtát elpusztító (orvosi szakkifejezéssel: fungicid) körömlakkal is lehetséges. Ezt a gombaölő lakkot hetente egyszer kell felvinni a beteg körmökre, hatóanyaga áthatol a körömlemezen át a fertőzött körömágyig. Hatását az első alkalmazástól fokozatosan fejti ki, elpusztítja a fertőző gombát. A kezelést addig kell folytatni (kézkörmön kb. 3-6 hónapig, lábkörmön kb. 6-12 hónapig), amíg az erős és egészséges köröm teljesen le- és vissza nem nőtt.


A körömlakkal végzett helyi kezelés akkor igazán eredményes, ha a köröm kétharmadánál kisebb terület beteg. Jól kombinálható a belső gyógyszeres kezeléssel is, növeli a körömgombásodás gyógyulási arányát, illetve lerövidülhet a belső kezelés ideje. Könnyen kezelhetősége miatt kifejezetten ajánlható sportolóknak, időseknek, gondozásra szorulóknak.
A körmök gombásodásának megelőzésére legfontosabb a lábhigiénia betartása. A gondos mosakodást, gondos törölközésnek kell követnie, majd természetes alapanyagú, jól szellőző ruhaneműk és jó anyagból készült, nem szoros lábbelik viselése javasolt. A fertőzésveszély minimálisra csökkentése céljából strandokon, nyilvános fürdőkben, zuhanyozókban mindenképpen papucsot kell használni!


A szokottnál keményebb a körme az idős embernek. Ez természetes jelenség, de megdurvulhat és megvastagodhat a köröm ujjcsonttörés, égés, fagyás vagy különböző gyulladásos és vérkeringési panaszok következtében.

A nagy lábujjak körme, főleg idős embereknél olykor karom, ill. máskor szarvszerű növedékké alakul.

Túlgörbült körmöt (vagyis a köröm alá hajló körmöt) okozhat a szűk cipő viselése is. Ha a járást akadályozza,vagy sok fájdalmat okoz ,  mindenképpen Spange-t alkalmazunk, hogy megakadályozzuk a fájdalmat!